|
(ENGLISH BELOW)
Megrepedt vályogfalak
Patakokban csörgedez,
Most nézd a sok vért…
Hogy hol van az utam vége,
Hadd döntsem el csak én…
Látom a felnyílt karokat,
Mint megrepedt vályogfalak
Miket nem foltozhat be remény,
Sem gyengén lüktető akarat…
Már elindultam az úton,
De fel nem adtam soha,
Mert nincs mit feladni annak,
Akit senki nem vár haza…
Kérdésem sincs, csak egy,
Miközben lassan kivérzem:
A küszöbön túl, vajon lesz-e majd
Saját tükörképem?
Az acél a húsomba vág,
A torkomat harapja át,
Megmaradni gyávaság,
Továbblépni bátorság…
2022. február
Cracked Adobe Walls
Dripping in streams,
Now look at the puddle of blood…
Where my journey ends
Just let me decide it…
I see the arms open,
Like cracked adobe walls,
Which cannot be patched by hope,
Nor by a weak throbbing will…
I am already on the path,
However, I never gave up,
Since there is nothing to give up
To someone who is not waited to come home…
I have no questions, but one,
As I am slowly bleeding to death,
Across the border, will I see
My own reflection? I wonder…
Steel cuts my flesh,
Bites through my throat,
Staying is timidness,
Moving on is fearlessness…
February 2022
|