1. |
Megsárgult fényképek
04:29
|
|||
ENGLISH BELOW
Megsárgult fényképek
Hogyan is láthatnák az igazi tudást azok a szemek,
Melyek nem hullattak a veszteségtől néha könnyeket?
Göcsörtös kezekbe temetett arcok őszinte sóhaját,
Fülekbe sikító harsány némaság félelme járja át,
A múlt hangjai a jelen csendjében csak értéktelen emlékek,
A megsárgult fényképekbe is csak hálni jár a lélek…
Meglelték az igazi tudást azok a vénült szemek,
Melyek láthatták, hogy eleik örökre elmentek…
Homályba boruló, csendesen suttogó összetört tükörkép,
Kérges tenyérben patakot szántó halovány gyermekvér,
Őszinte forrásának féltve őrzött poros emlékét,
A behunyt szemek palástja mögött rejti az öröklét…
2020. január
---
Yellowed Photographs
How could those eyes the true knowledge see,
Which ones sometimes did not shed a tear of loss?
The sincere sigh of faces buried in gnarled hands,
Is penetrated by deafening screaming shrill silence
The past sounds are only vile memories in present silence
Even the yellow photographs are only haunted by the soul
Those old eyes have found the true knowledge,
Which could see their ancestors gone forever
Obscure, quietly whispering shattered reflection,
Pale child blood plows a stream in a callus palm,
Treasured dusty memory of its sincere source
Hidden behind the mantle of closed eyes of eternity
January 2020
|
||||
2. |
Halott ígéret
05:01
|
|||
ENGLISH BELOW
Halott ígéret
Mind elmegy egyszer,
Ki nevetve, ki sírva,
Mint a vadvirágok ősszel,
Megsárgulva, elnyílva…
Mind búcsúzik egyszer,
Ki csendesen, ki félve,
Megnyugodott némaságban,
Feloldozást kérve…
Mind visszanéz egyszer,
Mert mind visszatérne,
De csak emlékek vihetők el,
Örökül emlékbe…
Mind eltűnik egyszer,
Hangtalan remélve,
Az élettelen életet,
Ráncokkal megtépve…
Könnyek közt ígérjük meg,
Hogy a kezdet nem szül véget,
De mint őszi levél, úgy hullik el,
Ez a halott ígéret…
Könnyek közt ígérjük meg,
Hogy a kezdet nem szül véget,
Az évek megtanítják majd,
Ez halott ígéret…
2019. július
---
Dead Promise
One day all be gone
One laughing, one crying
Like wild flowers at autumn
Yellowing, withering
They all say goodbye once
In silence or in fear
In peaceful quiet
Asking for absolution
Once all will look back
Because all would return
But only memories can be taken
As forever heritage
Once all disappear
Silently hoping
The lifeless life
Torn with wrinkles
We promise in tears
Once one was, will not end
But, just like an autumn leaf, falls
This dead promise
July 2019
|
||||
3. |
Miért?
05:27
|
|||
ENGLISH BELOW
Miért?
Hát téged is megtört az élet, hát neked sem adatott remény,
Hogy elmúlassza a nappal fénye az éjszakának ködét,
Téged új útra terelt az élet, míg én öröknek megmaradtam,
Még ha hamis is volt néhány álom, melyekért messzire rohantam…
Igen, messze repített az élet, gyakran a síron is túlra,
De ha más nem, hát az emlékek visszatereltek az útra,
S lassan elfeledtem mindent, eltűnt a véremből a vér,
Miért egykoron meghaltam volna, ma már semmit sem ér…
Most nézd meg, mivé lettünk? Véget ért az örökké!
A téli holdfényben tündöklő arcod így válhatott köddé…
S bár fájdalmas emlékképed sok hosszú útra elkísért,
A fülemben ott cseng a kérdés: mégis mondd miért?
Miért? Mondd miért? Nincsenek válaszok…
Hogy miért változik minden, mi öröknek mondott?
Miért? Mondd miért? Már a csend sem válaszol…
Némán múlik minden, az összes fény kihunyt…
2020. március
---
Why?
So, life has broken you too, without having any hope
That daylight clears the mist of night
Life has set you on a new path, while I remain here forever
Even if some dreams were false, for what I was running far
Yes, life flown me far away, often even beyond the grave
If nothing else, memories got me back to the path
And slowly I forgot everything, blood disappeared from my blood
For once I would have died for, is worth nothing today
Now look what we have become? Forever has ended!
Thus, could your winter moonlight bathing face disappear
Though your painful memory gave me on many journey company
In my ears the question rings: yet tell me why?
Why? Tell me why? There is no answer…
Why does everything change what told to be eternal?
Why? Tell me why? Not even silence answers anymore…
Everything is passing silently; all lights have died out
March 2020
|
||||
4. |
Ősz
05:04
|
|||
ENGLISH BELOW
Ősz
A viharos szélben, a hajnali ködben,
A tűz melegében, mi békét hoz,
A csendes esőben, az avar csendjében,
Ezernyi hulló élet záporoz…
A haldokló fákban, az elmúló nyárban,
A pislogó temetői gyertyalángban,
A Hold udvarában, a hűs éjszakában,
Ott vagy minden holt levél érfalában…
A legelső fagyban, az avarillatban,
Az ablakból kitekintő ráncokban,
A megnémult hangban, a magányszavakban,
Megbújsz a gyászoló hamvakban…
A közelgő télben, az újrakezdésben,
Én minden ősszel újra meghalnék,
A kínzó feledésben, s az öröklétben,
Harmadnapra újra feltámadnék…
Hát újra eljöttél ősz?
Hát újra eljöttél értem?
Hulljon el most a levelekkel
Minden láncra vert reményem!
Hát vigyél el innen ősz!
Szelek, repítsetek messze!
Túl nehéz már vétkeimnek,
Hátamon vitt keresztje…
2019. október
---
Autumn
In the stormy wind, in the morning mist,
In the heat of fire, what brings peace
In the quiet rain, in the silence of the duff
Thousands of falling lives pelt
In the dying trees, in the passing summer,
In the blinking cemetery candle flame,
In the halo of the moon, in the cool night,
In all dead leaf’s vein, you are there
In the very first frost, in the scent of the duff
In the wrinkles lingering in the window,
In the silenced sound, in the lonely words,
In the mourning ashes, hiding you
In the coming winter, in the resumption,
I would die at autumn again and again
In torturous oblivion, and in eternity,
I would be raised on the third day
Autumn, now you have come again?
Now you have come again for me?
Fall now with the leaves
All my chained hopes!
Autumn, now take me from here!
Winds, let me fly away!
Too much burden for my sins
This cross carried on my back
October 2019
|
||||
5. |
A kőszikla megmarad
05:42
|
|||
ENGLISH BELOW
A kőszikla megmarad
Mi igaz volt rég, mind felednék
Gyökeret kitépve eltemetnék,
Mi érték volt, mára csak múlt,
A jövővel együtt lángra gyúlt…
A kőszobrok is mind elkopnak,
De sziklájuk örökké megmarad,
S megőrzik még, zöld moha alatt,
A ködbe veszett évszázadokat…
Ha teremtés volt, lesz pusztulás,
Élet, halál, kéz a kézben jár,
Egy bölcsőből így koporsó lehet,
Mely magába zárja a földi életet…
Az időnek nincs sem kezdete,
Sem vége, sem rövid története,
De minden pillanat megőrzi rég,
Az örökkévalóság reményét…
Múltja nélkül, remegő kézzel,
A legnagyobb birodalom is
láncokkal vész el…
2019. december
---
The Rock Remains
Once one was true, would be forgotten
Would be buried without any trace
Once one had value, now just a memory
It caught fire with the future
The stone sculptures also wear out
But their rocks forever remain
And under the green moss they preserve
The centuries lost in the mist
If it was creation, there will be decay
Life and death walk hand in hand
So, a cradle could turn into a coffin
Which encloses earthly life
Time has no beginning
No end, has no short history
But every moment always carries
The hope of eternity
Without its past, with shaking hands
Even the biggest empire
falls chained
December 2019
|
||||
6. |
Feltámadás
04:25
|
|||
ENGLISH BELOW
Feltámadás
A múltba nézve csak árny vagyok,
Nem nekem születtek a csillagok,
Egy végtelen könyv, mit forgatok,
Melyben félbe maradtak a mondatok,
Megtörten rohannak a félsorok,
Könnyben áztak a papírlapok…
Én hiába emeltem imára szavam
S hevertem néha már félholtan,
Ha vérző sebeim elaltattam,
Újra meg újra meghalhattam,
Várt rám az éjjel, az álmatlan,
De reggel vörösben feltámadtam…
Fájnak a szavak, fájnak a percek,
Fájnak a hegek, ha a múltba nézek,
S lásd mennyit ért az örök tagadás,
Nagypéntek nélkül nincs feltámadás…
2020. május
---
Resurrection
Looking at the past, I am just a shadow,
Stars were not born to me,
An endless book I am turning,
In which sentences were left in half,
Broken half-lines are running,
Sheets soaked in tears
I said prayers in vain,
And laid sometimes half dead,
If I put my bleeding wounds to sleep,
I could die again and again,
The night was waiting for me, the sleepless,
But I rose in the morning in red
Words hurt, minutes hurt,
Scars hurt when I look back,
And see how much eternal denial is worth,
There is no resurrection without Good Friday
May 2020
|
||||
7. |
Memento Mori
05:43
|
|||
ENGLISH BELOW
Memento Mori
Volt idő, mikor ráncokat kértem,
Hittem, ebben rejlik majd a bölcsességem…
Volt idő, mikor halálomat kértem,
Hittem, benne meglelem majd a békességem…
Most már hiába lépnék visszaútra,
Nem vinne csak keresztútra,
Most emlékezz hát a halálra,
Emlékezz a halálomra…
2020. június
---
Memento Mori
There was a time when I asked for wrinkles,
I believed my wisdom would lie in there…
There was a time when I asked for my death,
I believed I would find peace in that…
I would go back in vain now,
Would just take me to a crossroad,
Now remember death,
Remember my death…
June 2020
|
||||
8. |
Fagyott koszorú
06:38
|
|||
ENGLISH BELOW
Fagyott koszorú
H.N. emlékére
1980-2020
Némán állva, lehajtott fejjel, elhagyott a szó,
Koporsódat lassacskán belepi most a hó…
Igaz voltál, emlék maradtál, egy megsárgult fénykép,
Elindultál, de erre az útra most egyedül mentél…
Már kint alszol a hideg télben, a fagyos ég alatt,
A puszta föld a takaród, mi belepte arcodat…
Lehunyt szemed nem látja már, halott lelked is tovaszáll,
Álmaidat helyetted majd, mi álmodjuk tovább…
Most búcsúzunk, nem feledünk, bennünk élsz tovább,
Eszünkbe jutsz majd esténként, minden magányos órán…
Emlékedet megtartjuk, míg bennünk lüktet a vér,
De találkozunk majd egyszer ott, ahová mentél…
Nekrológ
Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd, neked írom e sorokat,
Milliónyi emlék és megannyi álom, ami most reám szakadt…
Szíved már nem él, hangod elvitte a szél, egyedül mentél,
De remélem megtaláltad végre, amit mindig kerestél…
Kint alszol majd a hideg télben, mélyen a sötét föld alatt,
Egyedül és néma csendben, mint élted utolsó napjaidat…
Soha nem gondoltam volna, de most búcsúznom kell tőled,
Nyugodj most békében, mert már békés az emléked…
2020. április
---
Frozen Wreath
In memory of H.N.
1980-2020
Standing silently, head down, abandoned by words
Now your coffin is slowly being covered by the snow
You were real, have become a memory, a yellowed photograph
You set off, but this time you went alone on this journey
You sleep out there in the cold winter now, under the frosty sky
The sheer earth is your blanket, what covers your face
Your closed eyes cannot see no more, your dead soul also flies away
The dreams you had, we will continue to dream instead of you
Now we say goodbye, we do not forget you, you live further inside us
We will remember you in the evenings, in every lonely hour
We keep your memory, until blood runs in our veins
But we will meet again there, where you have gone away
Necrology
I have never thought, one day I write these lines for you
Millions of memories and many dreams now overtaking me
Your heart lives no more, the wind took your voice away, you left alone
But I hope you have finally found, what you were always looking for
You will sleep out now in the cold winter, deep down in the dark ground
Alone and in leaden silence, in the same way as you lived your final days
I have never thought, but now I must say goodbye to you
Rest in peace now, because your memory is already peaceful
April 2020
|
Frozen Wreath Hungary
Official Frozen Wreath Bandcamp page.
Atmospheric black metal from Hungary.
Streaming and Download help
If you like Frozen Wreath, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp